Három fotósorozat egy rajzkönyv és a galéria padlójára felragasztott alaprajz alkotja diplomamunkámat. A fotókat unokaöcsém, nagynéném és én fotóztuk. Annyi instrukciót adtam a fotók elkészítéséhez, hogy fotózzák le ahol (ahogy) élünk.
A fotók kiállításánál fontos szerepet játszik a nézőpont, ezért az alkotók szemmagasságában helyezkednek el a galéria falán. A képek száma, mérete és minősége, minthogy a határokkal, keretekkel foglalkozom, a rendelkezésemre álló anyagi kerettől függtek. Megközelítőleg 20.000 Ft állt rendelkezésemre, ebből vásároltam meg a szükséges anyagokat, a maradékot pedig bevittem egy nyomdába, ahol a nyomdász azt az instrukciót kapta, hogy az adott összegből a lehető legjobb minőségben és méretben nyomtassa ki nekem a 61 db képet.
- Unokaöcsém a délutáni órákban fotózott (du 4-7 óráig), egyrész azért, mert akkor van ébren, másrészt pedig azért, mert ebben az időpontban az életem róla szól.
- Nagynéném este 9-10 körül fényképezett, sokszor délutános, így ebben az időpontban ér haza. Amíg el nem alszik, addig természetesen ő van a középpontban.
- Én az éjszakai órákat választottam, mert ilyenkor vagyok csak egyedül, amikor a többiek alszanak, így minden csak rólam szól.
Az alaprajzot 1:1 arányban ragasztottam fel a galéria padlójára, és elhelyeztem benne egy zöld kisasztalt (Matyi rajzasztala) amire a rajzkönyv került. A rajzkönyv naplóként funkcionál, ami egy hét történéseit rögzíti, ebben üzentünk egymásnak, leírtuk, lerajzoltuk gondolatainkat stb. Ennek a könyvnek a segítségével jelenik meg az idő dimenziója.
A kiállítás elrendezése szándékosan hasonlít a természetrajzi múzeumok tárlataira, mert szükségem volt egyfajta kívül helyezkedésre, ahhoz hogy megérthessem, feldolgozhassam az elmúlt időszakot.
