Születésemtől kezdve nagyon sokszor költöztünk.
Sok városban laktam szüleimmel, sokféle házban, és szituációban. Többek között laktunk Szolnokon két helyen, Tamásiban, Szekszárdon, Ozorán szintén két helyen, Pécsen, Komlón is két helyen. Laktunk nagyszülőknél, albérletben, műemlékben, vályogházban, szolgálati lakásban, panelben, kertes házban stb… Aztán, amikor elköltöztem szüleimtől, én is megfordultam egy-két városban, hosszabb-rövidebb ideig. Laktam Pécsen, Kaposváron, Keszthelyen, Balaton-berényben, Budapest különböző kerületeiben.
Amikor felvettek az egyetemre, anyai nagynénémhez (Mónihoz) költöztem, aki, a hetedik kerületben lakott egy gyermekkori barátnőjével, és az akkor született kisfiával, egy 35 négyzetméteres garzon lakásban. Egy szobában laktam vele és a csecsemővel, Matyival. A konyha és a fürdőszoba között egy kamrával megegyező nagyságú galériázott helyiség volt. A galéria ágynak volt kialakítva, amin egy százhetven centiméternél alacsonyabb ember szűkösen, de elfért. Ott aludt Móni lakótársa Pöszke.
Másodévben elköltöztem albérletbe, a Kodály köröndre. Itt egyedül éltem harminc négyzetméteren egy szoba-fürdőszoba lakásban (konyha nélkül). Pár hónap múlva édesapám hozzám költözött. A szoba félig galériázott volt, én aludtam a galérián matracon, édesapám pedig lent egy heverőn.
Harmadév elején barátnőmhöz és barátjához a “másik szobába” költöztem. Édesapám kiköltözött nagymamámhoz Csepelre, de a tél beköszöntével odaköltözött hozzánk, mert nagymamám “másik szobájában” elromlott a fűtés, aminek a javíttatására nem volt pénz. A félszoba berendezése egy szekrény, egy polc, és egy matrac volt, azon aludtunk ketten.
A negyedévet a kollégiumban kezdtem osztálytársammal egy szobában, apu pedig nagynénémhez költözött. Gyerekvigyázás miatt párhuzamosan laktam a kollégiumban és nagynénémnél. A fele hetemet az egyik helyen, a másikat pedig a másikon töltöttem. A kollégiumban pedig egy teljesen új helyzetbe kerültem, a közös konyha, közös zuhanyzók, és közös illemhelyiségek világába.
Jelenleg nagynénémnél lakok, aki időközben elköltözött a 7.-ből a 15. kerületbe. Most kertvárosi részen, egy negyvenegy-két négyzetméteres, másfél szobás, társasházi lakásban élünk. Nagynéném, Matyi és én a kisszobában alszunk. Én a galériaágy felső szintjén, ők alul. Apukám pedig kint a nappali szobában egy kinyitható kanapén. Amikor hosszabb-rövidebb időre hazamegy, akkor én alszok a nappaliban a kinyitható kanapén. Ez a helyzet hamarosan megváltozik. Nagynéném élete rendeződni látszik, így lehet, hogy még a diplomavédés előtt el kell költöznöm. Még nem tudom hová.
Úgy érzem, hogy az egyetem öt éve alatt mindig valaki más életét éltem, nagynénémét, apukámét, barátnőmét, a kollégiumban mindenkiét és ismét nagynénémét. Kivételt képez talán az a pár hónap, amikor egyedül lakhattam albérletben. Mindig odaköltöztem valahová, valakinek a már működő életébe, a megmaradt helyre, ami vagy kisebb, vagy nagyobb volt. Erre a költözködő életmódra vagyok berendezkedve. Az összes holmimat össze tudom pakolni fél óra alatt egy hátizsákba és egy kézitáskába. Ezért találtam ki azt, hogy diplomamunkámban a jelenlegi lakóhelyemet és körülményeinket dolgozom fel fotósorozat, és egy napló formájában. A naplóban egy hetemet írom le felkeléstől elalvásig, mindent, ami történik velem, körülöttem. Azért ezt az intervallumot választottam, mert minden egyes hetem nagyjából megegyezik, számottevő
különbség nincs. Szakdolgozatom témája a diplomamunkám, vagyis a szimbolikus csere és identitás kapcsolata az életemben.
A dolgozat teljes szövege megtekinthető itt:
